2016. szeptember 29., csütörtök

HOGYAN TANULJUK MEG AZ ELENGEDÉST?

"Ha vannak szenvedélyeid, de megzabolásod őket,
az dicsőbb dolog, mint ha nem is lennének szenvedélyeid."
-Novalis-


A tanulás legkomolyabb folyamata legbelül zajlik, a bensőnkben, a tudatunkban, gondolataink és érzelmeink révén.

Ha egyszer tudatosítjuk magunkban, hogy minden egyes pillanat lehetőséget hordoz magában, akkor arra is ráébredünk, mennyi ilyen lehetőséget elszalasztottunk, elmulasztottunk már, és milyen sok lehetett, amelyeket észre se vettünk.

Minden pillanat, amely kihasználatlanul elszáll, mindörökre elmúlik - soha többé nem tér vissza. És nem tudhatjuk, hogy akár hasonlót is kínál-e még nekünk az élet. Ezért aztán állandóan készen kell állnunk arra, hogy javunkra fordítsunk minden kínálkozó alkalmat, lehetőséget.

Éljünk tudatosan az itt és mostban!


figyeljünk oda mindenre, ami a környezetünkben zajlik, érzékeljük, hogy mi történik velünk, legyünk éberek!

Minél tudatosabban éljük meg a pillanatot, annál hamarabb tudjuk megragadni a kínálkozó alkalmat.

FEGYELEM + GONDOLATOK = GONDOLATI FEGYELEM

Ahhoz, hogy ki tudjuk használni a pillanatot, fegyelmezettnek kell lennünk. Urai vagyunk a gondolatainknak. Mi döntjük el, hogy MIT gondolunk. Váljon tudatossá!

Gondoljon a gondolataira: sokat gondolkodik? Mire gondol? Kire gondol? és mindenekelőtt: HOGYAN gondolkodik?

ÉBRESSZE FEL AZ INTUÍCIÓJÁT

A hangszer húrjai képesek arra, hogy hangot adjanak ki,
de kéz is kell hozzá, amely megpendíti őket.
-I-Ging

Ha azt kérdezzük, miért fontos még az elengedés, a másik válasz erre az intuíció. az intuíció adománya csak annak adatik meg, aki képes megszabadulni a mindennapok terheitől, a gondoktól, a stressztől és az aggodalmaktól, egyszóval: aki megszabadítja a lelkét.

az intuíció az ember lelke mélyén jön létre.

Minden emberben megvan ez a lehetőség, ám a legtöbb ember szinte letemeti magában. Elveszítik az intuíciójukat, mert a hétköznapi hajszában csak az anyagi javakat kergetik. És a látszat mögötti lényeg, amit eredetileg mindenki önmagában hordoz, elsikkad és elfelejtődik.

Az intuíciót akár belső hangként is értelmezhetjük. az intuíció olyasvalami, amit nem tudunk megfogni, mégis jól érezzük. Ha megtanul a saját belső hangjára hallgatni, akkor hatni kezd az intuíció is.

Ha valaki intuícióból cselekszik, az érzésből cselekszik. Az Ön belső hangja vagy magasabb énje, akárminek nevezzük is, pontosan tudja, milyen is Ön valójában, tudja, mit akar, és felveszi a külvilág rezgéseit is.

Ha pedig az intuíciójára hallgat, akkor a megfelelő pillanatban a megfelelő lépést fogja megtenni, mert az intuíciója pontosan tudja, melyik ez a lépés.

Az intuíció mélyen gyökeredzik a tudattalanban.

2016. január 22., péntek

FÉLELEM

Korunk igen elterjedt betegsége a félelem. Majdnem mindenki fél valamitől: a betegségtől, a szegénységtől, háborútól, a társa elvesztésétől vagy a haláltól.
Vannak persze objektíven nézve "kisebb" félelmek, amelyek azonban a félő személy tusatában mind nagyok: például félek, hogy a szomszédom megharagszik, mert az éjszaka nagy ajtócsapkodás volt nálunk. Félek az idegenektől, félek, hogy nem tudok megbirkózni az élet feladataival. A listát a végtelenségig folytathatjuk. Ijesztő, hogy mennyi mindentől félünk!

A szorongás szó a "szorossal" függ össze. Ha félünk, a tudatunk beszűkül. Ahhoz pedig, hogy kitáguljon, elég, ha az Isten szeretetét megérezzük, és kialakítjuk magunkban a védettség és az erő érzését.

Ehhez már javasoltam egy meditációs gyakorlatot, a Harmónia szuggesztiót! Ez bitonságot ad és az erő érzetét kelti. Miért is kellene félnie, ha tudja, hogy tudata örök életű, és mint ilyen, nem is pusztulhat el? Ha ezt a tudást mélyen meggyökerezteti a lelkében, akkor már nem lesz mitől félnie. Sem háborútól, sem az atombombától, sem a haláltól nem fog félni, hiszen tudja, hogy halhatatlan lelke másik alakban vissza fog térni. Ön az, ami mindig is lesz, mindegy, mi történik ön körül. Mifélnivalója volna még?

Világítson rá még egyszer a félelmeire, a szorongásokra! Ha Isten szeretete beburkolja és hordozza önt - még akkor is fél?
Fél a jövőtől? Mi történhetne önnel? Legföljebb a pénze lesz kevesebb - akkor legalább megtanul kevesebből gazdálkodni.
Fél, mert nem jön ki jól egy kellemetlen emberrel. De azt ki mondja, hogy ez az ember valóban kellemetlen? Ez az ember csak addig kellemetlen az ön számára, ameddig kellemetlennek találja. Ha megszeretné, ha megértené, máris nem látná kellemetlennek. Érdekes módon ez az ember nemcsak, hogy szeretetre méltó módon kezdene viselkedni, hanem egyenesen szeretetre méltóvá válna, ha ön megszeretné. Nem hiszi? Próbálja ki!

2015. március 11., szerda

Mit kívánunk a gyerekektől?

Mifelénk teljesen normálisnak számít, hogy a szülőknek konkrét elképzeléseik vannak gyermekeik életéről. A gyerekeknek meg kell kapniuk az általunk elképzelt oktatást, és a szülők által sugalmazott pályára kell lépniük. Ráadásul azzal kell összeházasodniuk, akit a szülők is megfelelőnek tartanak.
A gyerekeket kicsi koruk óta megterheljük a szülők vágyaival, pedig ezáltal akadályozzuk önálló fejlődésüket.

Gyermekünk azonban nem a tulajdonunk: a gyerek életfeladatunk, vagy legalábbis annak egy része. Célunk pedig csak az lehet, hogy ők is megtalálják az önmagukhoz vezető utat, és felelős felnőttekké váljanak. Nem tervezte a teremtés, hogy sémába kényszerítse a gyerekeket, hogy előírja, mit tehetnek és mit nem, hogy milyennek kell lenniük és milyennek nem. A mi feladatunk az, hogy fejlesszük bennük a pozitív erőket, és megadjuk nekik azt a szabadságot, amellyel ezt kifejleszthetik képességeiknek és elképzeléseiknek megfelelően. Mindabban támogatnunk kell őket, ami a fejlődésüket segíti. Meg kell közben tanulnunk az önkorlátozást. A nevelés legjobb módja még mindig az, hogy példaképként szolgálunk.

2015. március 9., hétfő

A kóros lesoványodás is probléma

-Szellemi Öngyógyítás - Hipnomeditáció - elmélet és gyakorlat-

Vonakodott felnőtté válni

A huszonkét éves Marion jókedvűnek, derűsnek látszott, amikor belépett a rendelőmbe. A szüleinek azonban komoly gondot okozott, hogy a lányuk csupán harminhat kilót nyom, pedig százötvenhat centiméter magas. Germanisztikát hallgatott, és tanulmnyait gyakran félbe kellett szakítania, mivel szinte állandóan betegeskedett. Nekem ezzel szemben valami azt súgta, hogy Marionnak nincs igazán testi baja. Tény persze, hogy alig evett. Reggelire jó ha elfogyasztott egy fél lekváros zsömlét és megivott fél pohár tejet. Sokszor egész nap nem evett ennél többet. Egyszerűen nem volt étvágya. Ha erőltette az evést, hánynia kellett.

Részletekbe menő beszélgetésben próbáltam kideríteni, mi lehet az oka lány kóros soványságának, de űgy tűnt, Marionnak nincsenek problémái. A szüleivel nagyszerűen kijött. Testvérei nincsenek. A baráti kapcsolatok nem nagyon foglalkoztatták. Teljesen lekötötték egyetemi tanulmányi és annak ellenére, hogy abetegségei miatt sokat hiányzott, a legjobbak közé tartozott.

Be kell vallanom, az eset rejtélyes volt számomra. Aztán lassanként mégiscsak rájöttem: Marion vonakodott felnőtté válni. Csodálatosan jó kapcsolat alakult ki a lány és a szülei között, és ő minden tőle telhetőt megtett, hogy jó gyerekük legyen. Mivel a szülői szereteten senkivel sem kellett osztozkodnia, azt akarta, hogy ez örökre így maradjon. Elképzelni sem tudta, hogy másvalaki(k)hez kötődjék.

A beszélgetés

Beszélgetésünk elején ezekről a gondolatokról nem akart szót váltani velem. De mivel az átlagosnál intelligensebb lány volt, végül is logikával sikerült meggyőznöm róla, hogy az élet nem statikus, és az ő helyzete is szükségszerűen meg fog változni egyszer. Szülei öregszenek. És ha azt akarja, hogy valamikor később ne egy szál maga álljon a világban, meg kell tanulnia másokhoz is kapcsolódni.

Arra kértem, hogy hipnomeditációban újabb és újabb variációkban képzeljen el egy ilyen helyzetet és először gondolatban barátkozzék meg vele. A továbbiakban azt javasoltam neki, hogy a jövőben ne utasítson el kapásból meghívásokat, időnként egyet-egyet fogadjon el, még akkor is, ha nem vár valami sokat tőle. Aztán ha gondolatilag megvan a kapcsolat az emberekkel, a gyakorlatban is létre lehet hozni ugyanezt.

Az első négy kezelés után még nem könyvelhettem el nagy sikert, kivéve talán azt, hogy Marion testsúlya nem csökkent. Aztán a hatodik kezelésen bejelentette, hogy óriási fordulat következett be, évek óta először sikerült híznia valamennyit. Az első lépést tehát megtette. Tizenkét ülés után összesen négy kilót szedett föl és olyan jól érezte magát, hogy mint még soha. Amikor aztán elém tett egy fényképet, és megkérdezte, hogy milyen benyomást kelt bennem a rajta látható fiatalember, már tudtam, Marion problémája megoldódott.

Kurt Tepperwein - Szellemi öngyógyítás

2015. január 21., szerda

Alapvető tudnivalók a fénytestről

-A fényút terápia alapjai-

"Őrizd és tekintsd testedet
fénnyel elárasztott,
csodálatos szentélyként!
-Az angyal üzenete- "

Finom- és durvaanyagú test

Fizikai érzékszerveinkkel a valóságnak csak egy szűk darabkáját érzékeljük. Ezt az anyagi rezgésszintet nevezzük durvaanyagú világnak. A fizikai test természete szerint durvaanyagú.

E látható szint mögött azonban működik egy láthatatlan fényvilág, amely az isteni fényforrásból tör elő, és csodálatos módon együttműködik a durvaanyagú szinttel. Bingeni Szent Hildegárd leír egy látomást az örvendező angyali karokról - ő a különböző fényvilágok kilenc szintjét látta, s e szintek mindegyikének más-más feladata volt. Tudatunkkal titokzatos módon álandó kölcsönhatásban vagyunk a szellemi világokból ható erőkkel, akár tudunk erről, akár nem.
Finomanyagú testünket folyamatosan átjárja ez a csodaszép angyalfény. Ekképpen mozgunk egy tündöklő, láthatatlan fénytest, az auránk közepén, amely oltalmazó fényköntösként vesz körül minket, és áthatja a testet. Ez az áramló fény az életerőnk.

A testi szem elől a fénytest rejtve van. Radiesztéziával, azaz ingával azonban mérhető, illetve tisztánlátással, azaz a harmadik szemen keresztül látható. Több méter átmérújű, finom szivárványszínű fényteret képez a fizikai test körül. Valójában tehát sokkal nagyaobbak vagyunk, mint hinnénk!

Gyakran előfordul, hogy észrevesszük egy ember rezgését, még mielőtt meglátnánk az illetőt, amikor az auránkba lép. Erőterink ilyenkor egybefolynak. Az erőtér persze nem zárt rendszer, hiszen minden teremtményt összeköt egymással a mindent átfogó krisztusfény. tudatunkkal megnyílhatunk e mindent átható dimenzió számára, ha sikerül magunkban nyugalmat lelnünk, és elmerülnünk a téren és időn túli egységben. Mindennapos meditálással kibontakoztathatjuk magunkban ezeket a képességeket.

2015. január 7., szerda

GONDOK

Ha képes arra, hogy helyzetét olyannak fogadja el, amilyen, akkor a problémái, gondjai maguktól megoldódnak. De vajon mifélék is ezek a problémák? Problémává mindig csak az válik, amiből azt csinálunk. Nézzen csak körül: mindenkinek megvan a maga gondja-baja. Ezek a múltból erednek, vagy az egyéni élethelyzetből, meg természetesen az élethez való hozzáállásból is. Az egyikünk számára az jelent gondot, hogy megjelentek a fején az első ősz hajszálak, a másiknak meg az, hogy képtelen nemet mondani, ha valaki szívességet kér tőle.

A problémákat azonban úgy is nézhetjük, mint az élet ajándékait. Minden problémánkban eleve bele van építve a megoldás. Képzelje el úgy a gondját, mint egy - akár kisebb, akár nagyobb - csomagot.
Most pedig kezdjen hozzá a bontogatáshoz! Oldja meg a csomókat, szedje le a papírt, egyik réteg burkolóanyagot a másik után távolítsa el! A probléma minősége szerint vagy könnyebb, vagy nehezebb dolga lesz vele, lehet, hogy egykettőre kész lesz, de lehet, hogy eltart egy darabig. És mire eljut a tartalomig, vagyis a bajok magváig, és minden akadályt legyűrt, addigra sok új meglátással lett gazdagabb, és egy lépéssel továbbjutott útján a tökéletesség felé. Ez pedig maga az ajándék, amelyet ez a probléma tartogatott az ön számára.

HOGYAN TANULJUK MEG AZ ELENGEDÉST?

"Ha vannak szenvedélyeid, de megzabolásod őket, az dicsőbb dolog, mint ha nem is lennének szenvedélyeid." -Novalis- A ...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

222

lap tetejére

111

lap tetejére